„Akarunk halat boncolni?” – tette fel Harsányi tanár úr a kérdést egy biosz órán, amire a válasz jó hangos és (többé-kevésbé) egybehangzó igen volt.
A jó halboncolás hozzávalói: egy lelkes osztály, egy vállalkozó kedvű tanár és négy nagy ponty. Ha az első kettő megvan, irány a piac.
Három furán mosolygó lány már az üres műanyag ládával is szokatlan látványt nyújthatott – hát még miután a láda megtelt vízzel és négy ficánkoló tükörponttyal. Számoltuk: 200-an megbámultak, 6-an idiótának néztek minket; 4 embertől megértő mosolyt kaptunk, egy bácsi pedig kifejtette, hogy a rántott hal mennyivel finomabb, mint a halászlé. A Széna tér és a Toldy közötti út háromszor olyan hosszúnak tűnt, mint általában, de végül a kissé túlságosan is élénk halak röpke fél óra után már a szertárban várták a tanár urat, aki később éterrel kíméletesen túlaltatta őket.
Csütörtök reggel az egész osztály a hetedik órát várta. Boncolás! Halak! – hallatszottak ki a kulcsszavak a beszélgetésekből. Végül eljött az idő. Az első emeleti folyosón vágni lehetett az éterszagot – a bioszteremben pedig az első vágásokkal küzdöttek a bátrabbak. A még bátrabbak pedig a belső szervek lenyomkodásával, nehogy a hősiesen szabdaló osztálytárs beléjük találjon vágni. Akik a négy csoportból először a „halba nyúltak” egységesen a következőképp reagáltak: „fúj”. Azonban ahogy az olló haladt előre a hal hasán, és egyre több szerv lett beljebb tuszkolva, az enyhe undort és émelygést kezdte felváltani az érdeklődő lelkesedés.
Nem telt bele sok idő, és az osztály nagy része könyékig halvéresen járkált asztaltól asztalig, hogy megnézzen egy-egy „különlegesen szép agyat” vagy „jó állapotban lévő vesét” vagy esetleg megmutassa a többieknek frissen kimetszett beleket. Miután mindenki megnézte, amit meg kellett, és a kevésbé lelkes diákok eltávoztak, jöttek az egyéni és/vagy igen furcsa ötletek. „Szedjük ki a szemét!”, „Kipukkasztjuk az úszóhólyagot?”, „Az agyát is látni akarom!”. Szóval a halakból egyre több dolog került ki a tálcákra, asztalokra, kezekbe (és falakra… :-)). A legkitartóbbak még a szemben lévő üvegtestet is megnézhették-megfoghatták, illetve a pikkelyeket és ikrákat is megtekinthették mikroszkóppal. Miután eltakarítottuk a romokat, gyorsan megnéztük a készült képeket – jókat nevettünk némelyiken.
Szóval a 3.a-féle halboncolás igencsak jól sikerült, szinte mindenki jókedvűen, érdekes tapasztalatokat szerezve és továbbra is lelkesen hagyta el a helyszínt. Olyannyira, hogy már a következő boncolós biosz órát tervezzük. Kinek van két felesleges halott laboratóriumi fehér patkánya? :-)
