Ha egy tanév kezdődik, mindenki elvárásokkal lép be az iskola kapuján, a nyáron sokan fogadalmat tesznek, hogy „most minden máshogy lesz”, „óráról órára tanulok”, stb., ezen kívül a tanévtől sok újat is várunk. Én ennek jártam utána, megkérdeztem dolgozókat, diákokat az iskolában.
Kezdjük a legkisebbekkel, akiknek még tele van a fejük mindenfélével, nem tudják igazán, milyen lesz az új közeg, ők még egy kicsit félnek, vajon mit kell itt majd csinálni, merőben más lesz-e, mint az általános iskola. Amikor hozzájuk odamentem, félve, kicsit megilletődve válaszoltak: ők csak annyit szeretnének, hogy a tanárok legyenek jobbak, a közösség kicsit legyen jobban összekovácsolódva, mint a régi helyen. Azt hiszem, ezek nem nagy kérések, könnyen teljesíthetőek lesznek.
Akkor folytatnám magammal, aki kb. középen áll (még két évem van). Ebben az évben az osztályom már élénken foglalkozik a továbbtanulás kérdésével, így én is kicsit elgondolkoztam ezen a dolgon, ugyanis február tájékán fakultációt kellene választanom... Csak annyit várnék el a tanévtől, hogy adjon valamiféle útmutatót a jövőt illetően.
A portás bácsi csak annyit kérne a gyerekektől, hogy tanulják meg használni a kilincset. Elmondása szerint télen a mínuszokban megfagy szegény a portásfülkéjében, mert senki nem képes becsukni az ajtót, miután kinyitotta azt. Kíváncsian várja, hogy ez a tél más lesz-e ebből a szempontból.
Amikor a konyhás nénit megkérdeztem, mégis mi lenne az elvárása a tanévtől, nem igazán értette a kérdést. Miután kissé elmagyaráztam neki, hogy mit is takar, elmondta (ahogy azt egy jó konyhás néninek el kell mondania), hogy ő azt kérné, a gyerekek ne ordibáljanak a sorban, ezen kívül a nagyok ne előzzék be a kicsiket mindig (ez valami új rendszer, minket még mindenki beelőzött). Az ebédjegyes rendszer helyett pedig bevezetné a chipkártyával történő beléptetést, hogy kiszűrje a csalást.
A következő megkérdezett Ildi volt, a büfés. Ő csak azt kívánja, hogy maradjon meg a tavalyi forgalma, és ne csökkenjen, mert az új csengetési rend miatt az öt perces szünetekben nincs senkinek ideje lejönni a büfébe. Emiatt Ildi egy kicsit félt, hogy talán csökken a bevétele, de most a nagyszünetben többet fogyasztanak a diákok, így egyensúlyba kerül a dolog. Reméljük, ez így is marad a tanév végéig.
A sort fejezzük be a legnagyobbal, Buczkó Patrickkal, egy hatodikos diákkal. Ő csak annyit szeretne, hogy minden program legyen kész, jól megszervezett (pl.: sítábor), és készítse fel őt a Toldy az érettségijére, mert ezen múlik a jövője.