Persze a legnagyobb élvezet mindenki számára az volt, hogy a legfelső emeltről hajítsa le a palackokat. Ez nem másra kellett, mint egy kísérletre a Kutatók Éjszakáján, illetve adománygyűjtésre. Az üvegeket NEM összetaposva, kupakkal kellett beledobni az új szelektálási helyre.
Miután letelt a két hét (ugyanis ennyi időnk volt a gyűjtésre), kiderült, hogy az én osztályom (4.b) kapta azt a feladatot, hogy ebből a hálóból kiszedjük a palackokat, és a kupakokat egy külön dobozba dobjuk.
A feladat, bár nem is gondoltuk volna, nagyon kimerítőnek bizonyult…
Persze akadt néhány érdekes ember, aki nem értette meg a feladatot, és vagy összetaposva, vagy félig tele dobta be a palackokat… De ezzel is megbirkóztunk! 77 zacskót sikerült megtöltenünk (természetesen itt nem kis nejlon zacskókra, hanem nagy fekete kukás zacskókra kell gondolnunk, ami elég szép eredmény).
Este kilenckor kezdődött a „nagy taposás” Gundel Takács Gábor vezetésével, amin nagyon sok ember részt vett, fiatalok és idősek egyaránt. Miután mindenki összetaposott mindent, újra beleraktuk a palackokat a zsákokba, de így már csak 24 zsákot töltöttek meg!!! Ezzel tökéletesen illusztráltuk, hogy mennyi helyet meg lehet spórolni a palackok összenyomásával. :-)
A fotókat Kelló Dóra (4.b), a szerző, valamint Makra tanár úr készítették.
