„Szélmalom vagy Helikopter?” – ez volt a címe a Kutatók Éjszakáján a Feldenkraist módszer®-t bemutató foglalkozásnak. Nemcsak a cím, de maga a módszer elnevezése is szokatlan. Az egyik toldys résztvevő diák véleménye szerint éppen a szokatlanságában van a módszer erőssége. Milyen igaz ez! Sok külsős látogató volt, de jöttek régi toldysok is.
”[…] a bemutató óra hatalmas élmény volt mind a témában jártasak, mind a laikusok számára. A tanárnő gyakran használja a módszer elemeit, alapelvét a gyógytestnevelés órákon (nem is eredménytelenül), így nem a témáról semmit nem tudóként vettem részt a programon, hiszen párszor már találkozhattam a feladatokkal. Ennek ellenére újra felfedezhettem, átélhettem, hogy mennyire hatékony is ez a technika, melynek erőssége éppen szokatlanságában rejlik.„
Igen, a szokatlanság kivesz minket a gépies végrehajtásból, megragadja a figyelmünket. De kell, hogy kíváncsiak legyünk. Ez kell ahhoz, hogy fejlődjünk.
A gyakorlat elején a résztvevők nem gondolták volna, hogy olyan könnyedséggel, jó érzésű mozdulatokkal köröznek majd a földön, mint akár egy szélmalom lapátja mozog, ha a szél hajtja.
Nem kellett semmilyen eredményre törni, csak odafigyeltünk. Ahogyan telt az idő, mindig újabb és újabb módon érzékelhettük a testünkben végbemenő változásokat. Egyre könnyebben szerveztük meg a saját mozgásunkat, érzékelve, ahogyan az egész testünk bekapcsolódott. Összerendeződött a mozgásunk. Jobb lett a közérzetünk. Harmónia teremtődött bennünk.
Volt, akinek elmúlt a régi hátfájása, volt, aki frissen kelt fel a földről, volt, aki rájött, hogy milyen jó mélyebben lélegezni. Volt, aki nem értette, hogy lehet ilyen jó változást elérni ilyen kevés mozgással.
Ahány ember, annyi tapasztalat.
A Feldenkrais módszer segítségével megismerhetjük, hogyan tudunk tanulni.
(A beszámolót a csoporttagok visszajelzéseiből Perényi Csilla készítette)
