A diákok, miközben megnézték a muzeális járművet, megkapták az aLap rendkívüli számát, amelyben további érdekességeket, naplórészleteket és 56-os jelmondatokat olvashattak.
A megemlékezésen az embermentést állítottuk a középpontba. A szakmai háttér megteremtéséhez segítséget kaptunk a Kresz Géza Mentőmúzeum munkatársaitól, elsősorban Debrődi Gábortól, a Markó utca intézmény igazgatójától. Október elején az iskolai megemlékezés majdani résztvevői meglátogatták a múzeumot, s felkeresték a pincekórházat is.
Az előkészítés, a felkészülés időszakában az 5. b osztály tagjai közül sokan sokat dolgoztak, a legtöbbet mégis Somogyi Dániel tette a program sikeréért: szervezett, rábeszélt, s veszekedett, ha kellett, kérlelhetetlen volt, ha éppen arra volt szükség, fotókat válogatott, mozgóképet szerkesztett, szövegeket dramatizált és tanácsokat adott.
A program három elemből állt: az iskola kapuja előtt álló mentőkocsival és az I. emeleten látható emlékfallal a korhangulatot akartuk megteremteni, a dramatikus játékkal felidéztünk néhány jellegzetes esetet és helyzetet, s meghívtuk dr. Kovács Gábort – aki 1956 októberében és novemberében mentősként teljesített szolgálatot –, beszéljen társainknak emlékeiről.
