A LEGKREATÍVABB FELADAT
Az első nap hat csoportba osztották a társaságot, mindegyik csoport tíz-tizenkét gólyából és három-négy végzősből állt. A tábor alatt a csoportok tagjai végig együtt dolgoztak. Nagyon sok érdekes feladatot csináltunk, de számunkra a legjobb, egyúttal a legkreatívabb az volt, amikor egy színdarabot adott elő minden csoport. A feladat nem volt egyszerű, mivel szavakat, mondatokat kaptunk, amelyeket be kellett építenünk egy jelenetbe. Ennek az lett a vége, hogy mindegyik színdarab nagyon viccesre sikerült, hiszen a szavak nem igazán kapcsolódtak egymáshoz. Nem csoda, mennyit nevettünk például azon, hogy Harry Potter és Voldemort harcából egy boldog szerelmi történet kerekedett.
A LEGNAGYOBB TRÉFA
Bár a három nap alatt nagyon sok vicces élményben volt részünk, mégis talán a legtréfásabb az volt, amikor a végzősök rabszolgának öltöztek. Az áruk pár fagylalt, csoki, édesség volt. Egy óra hosszat azt csinálták, amit mi mondtunk nekik. Eleinte nem igazán tudtunk élni a lehetőséggel, de később a fantáziánk szárnyalni kezdett: [szerk. cenzúrája]. Az igazi móka csak azután kezdődött, amikor a rabszolgák összecsaptak egymással. Voltak, akiknek még egy kis tóban is meg kellett fürdeniük.
A LEGÉRTÉKESEBB DOLGOK
A víz és a zsebkendő. Miért?
A tábor megrendezése szinte tökéletes volt, azonban a szervezők nem gondoltak arra, hogy nem vittünk túl sok innivalót. Igaz, hogy amikor Tatára érkeztünk, zuhogó eső fogadott bennünket, de pár óra múlva már ragyogóan sütött a nap, és a sok fárasztó programtól nagyon szomjasak lettünk, így a víz „kincs” volt számunkra. A másik értékes dolog a zsebkendő volt. Szinte mindenki allergiás lett, azonban zsebkendőből sem vittünk eleget.
A LEGHOSSZABB NAP
A csütörtöki bográcsozást követő késői lefekvés után alig telt el másfél óra, és péntek hajnali fél kettőkor már kelnünk is kellett, hiszen bátorságpróbára voltunk hivatalosak. A kimerítő játék végén (hajnali) négykor fáradtan dőltünk be ágyainkba, hogy kinyújtóztathassuk végtagjainkat. Az elalvás persze nem sikerült azonnal, de sebaj, hétkor már kelhettünk is, rohanhattunk a megszokott reggeli tornára. Ezt követően svédasztalos reggelivel csillapítottuk étvágyunkat. Miután jóllaktunk, rövidke szünet következett, mely alatt mindenki felkészült a városnéző túrára. A csoportok elindultak a kijelölt útvonalon, és meg-megálltak minden állomásnál, hogy újabb utasításokat és legódarabokat kapjanak. Mikor a csapatok elérkeztek az utolsó állomáshoz, az addig összegyűjtött legódarabkák összerakva egy figurát alkottak, amelyről a legkreatívabb módon kellett fényképet, illetve videót készíteni. A túra végére már mindenkinek korgott a gyomra, így ideje volt visszafelé indulni. Az éhes túrázókat meleg ebéd fogadta. Nem sokkal a hazaindulás előtt a csapatok még előadták az általuk húzott témákból fabrikált színdarabokat, melyeken mindenki igazán jól szórakozott. Ezután gyors értékelés következett a gólyatáborról, és elkészült a kihagyhatatlan csoportkép is. Mindez alig 18 óra alatt!
A LEGKELLEMESEBB CSALÓDÁS
Hogy mi volt a legkellemesebb csalódás? Nehéz választ adni, de talán a végzősök viselkedése. Valószínűleg nem csak mi féltünk attól, hogy milyenek lesznek a „nagyok”. Mindenki vicces volt, kedves és segítőkész. Nem zavarta őket, hogy mi sokkal kisebbek vagyunk. Talán azért volt ez számunkra annyira meglepő, mert még nem volt szerencsénk olyan közösségbe kerülni, ahol a „nagyok”ennyire kedvesen viselkednek, és sokat foglalkoznak a legkisebbekkel. Valószínűleg ez az egyik jó dolog a Toldyban, az első toldys élmény, amire mindig emlékezni fogunk.
Ezeket a napokat leginkább a nevetés, a móka, az egymásra figyelés jellemezte. Köszönet mindazoknak, akik sokat tettek azért, hogy mindenki jól érezze magát!