Szilágyi Zoltán vagyok, tizenhét éves, az 5.a osztály tanulója. A Toldy számomra nem csupán egy iskola, hanem egyben az otthonom is, ahová már három generáció óta járnak családtagjaim. Nagypapám, anyukám és nővérem is itt tanultak.
Elsős korom óta aktívan részt veszek az IDB munkájában. Már akkor eldöntöttem, hogy ha majd a későbbiekben lehetőségem nyílik rá, szeretnék én is IDB elnök lenni. Ennek érdekében arra törekedtem, hogy minél többet tanuljak az elődeimtől.
Ha egy szóval kellene jellemeznem magamat, azt mondanám: örökmozgó!
A kezdetek kezdetén, mint minden fiú, én is fociztam, majd ezzel párhuzamosan kezdtem el úszni és néptáncolni. Nyolc évesen az általános iskolában kezdtem el triatlonozni, és 10 éves koromtól a Vasas SC-ben párbajtőrözöm. Harmadikos toldysként csapatban érmet is nyertünk vívásban a Diákolimpián.
Szabadidőmben rengeteget biciklizem, olvasok vagy filmeket nézek.
Az elnökséggel kapcsolatban én is feltettem magamnak a kérdést: miért szeretnék elnök lenni, és mik a terveim?
Az első és legfontosabb problémának azt tartom, hogy az elmúlt néhány év során az IDB sokat veszített a népszerűségéből a diákok körében. Mikor még kis gólya voltam a Toldyban, de még másodikos koromban is, minden képviselő “pörgött”, hozták az ötleteket, rengeteg javaslatból tudtunk válogatni, amelyek nagy részét meg is tudtuk valósítani.
Célom, hogy sikerüljön meggyőznünk a diákságot: igenis kíváncsiak vagyunk az új ötletekre! Nem feltétlenül kell világmegváltó javaslatokban gondolkodni: elég, ha mindenki tenni akar, és így jobbá tehetjük az iskolát a diákok számára. Elsős voltam, mikor elértük, hogy mindenki kapjon szalvétát az ebédnél, de már ennek is rengetegen örültek.
Ugyanakkor fontos az is, hogy az IDB csak akkor fog jól és hatékonyan működni, akkor tudja elérni, hogy megvalósuljanak az óhajok, ha a diákok összefognak és komolyan veszik a feladataikat. Ha van ötlet, akkor van cél. Ha van cél, akkor lesz eredmény is!
Az IDB a diákok kommunikációs csatornája az igazgatóság és a tanári kar felé. Azt szeretném, ha minden osztály legalább két fővel képviseltetné magát. Fontosnak tartom, hogy minden osztály véleménye megfelelően érvényesüljön.
Szeretném, hogy meghatározott időközönként tartsunk diákparlamenti üléseket, ahol mindenki kommunikálhatja a tanárok felé az ötleteit.
Ha rögtön mondanom kellene egy területet, ahol szerintem a leginkább szükség lenne változtatásokra, az a menza. Én még emlékszem arra, amikor a diákok több mint fele menzás volt, és véleményem szerint ezt nem is lenne olyan nehéz visszaállítani, ha sikerülne jobbá tenni a körülményeket.
Olyan menzára van szükség, amely elfogadható áron kínál, jó minőségű és elegendő mennyiségű ételt. Véleményem szerint nem kevés az az összeg, amit havonta mindannyian befizetünk, éppen ezért szeretnénk, hogy megfelelő színvonalú legyen az étkeztetés. Mégis sokszor hallom, tapasztalom, hogy egyesek csak azért eszik meg, amit kapnak, mert rettenetesen éhesek.
Igazából egy olyan időszaknak szeretném az elnökségem idejét, amelyre mindenki boldogan fog majd visszatekinteni. Szeretnék valami maradandót alkotni. Ehhez azonban minden diákra szükségem van! Olyan diákbizottságot szeretnék, ahol a képviselők már az osztályfőnöki órán igyekeznek egyeztetni a diákokkal, és mi már az ötletek megvalósítására tudunk koncentrálni.