A Toldy Osztályszínjátszó Fesztiválján már többször találkozhattunk Agatha Christie műveivel, és remélem, még fogunk is. Amióta megtudtuk a fesztivál programját, kíváncsian vártam a 3. a előadását. Tekintve, hogy ez az osztály először lépett fel, nem tudtam, mire számítsak, ám a darabválasztás rendkívül tetszett. Egy krimi, sok jelentős, nagy szereppel mindenképpen jó döntés.
A történet egy vonaton játszódik, ahol a különös, úriembernek nem éppen nevezhető Samuel Ratchett-et (Kiss Ruben Mihály) meggyilkolják. Véletlenségből Hercule Poirot (Reich Márton) pont ezen a vonaton tartózkodik, és próbálja rövid szabadságát élvezni. Ám Xavier Bouc (Vincze Lajos Barnabás) a vasútjárat igazgatója fölkéri régi barátját, a belga – semmiképp sem francia! – detektívet, hogy járjon az ügy végére. Egy ideig úgy tűnik, Poriot-on kifog az eset. A meglepően sok utas közül egytől egyig mindnek van alibije, ám más nem követhette el a bűncselekményt. Ráadásul az egyik hölgyutas, Mary Debenham (Kovács Kata) is megsebesül, mikor szobájában karon lövik. De ez az eset is tele van furcsaságokkal, a kép sehogy sem áll össze.
A nyomozás során azonban hamar kiderül, hogy az áldozat, Ratchett álnevet használt. Valójában ő Casetti, a kis Daisy Armstrong gyilkosa, akit évekkel ezelőtt Amerikában raboltak el, majd öltek meg. Az ügy következtében további öt ember vesztette életét. Poirot végül rájön, hogy az Armstrong-gyilkosság a vonaton történtek kulcsa...
Az előadás kezdetén rögtön egy kellemes meglepetés ért, mikor Talló Barnabás zongorán eljátszotta az „Agatha Christie: Poirot” filmsorozat főcímdalát. A zongorát hallgatva már alig vártam, hogy elkezdődjön a darab. Az első percekben két szereplő a színpad szélén ült, amelyet kicsit sajnáltam, hiszen így a hátsóbb sorokból nem lehetett őket látni. Ám amint színpadra álltak, megoldódott ez a probléma, innentől kezdve már hibátlanul lehetett élvezni az előadást.
Több kreatív, ötletes megoldást is láthattunk a színpadon. Például a fülkéből való telefonálást, mely során mindkét telefonáló fél a színpadon volt, mégis elég nagy távolságra egymástól ahhoz, hogy egyértelműen érezzük, különböző helyiségekben vannak. Ilyen volt Rachett – azaz Casetti – szobájának függönnyel való elkülönítése is. Mivel ez a szoba az előadás alatt végig a színtéren volt, egy kettéosztott teret láttunk. De a 3. a osztálynak sikerült ezt olyan jól megoldani, hogy egy kicsit sem volt zavaró, a térkihasználás így is remek volt.
Közvetlenül a szünet előtt velőtrázó sikolyt hallhattunk. Alig bírtam kivárni a második felvonást, hogy megtudhassam, mi történt. (Itt lőtte karon magát Debenham kisasszony.) Majd az előadás végén, mikor kiderült az igazság a bűnténnyel kapcsolatban, azt is megérthettük, hogy a tettesek miért követték el a gyilkosságot.
Szívből gratulálok a 3.a osztálynak, mind a rendezőknek, Takács Csengének és Becker Lóránt Tamásnak, mind a színészeknek, valamint mindenkinek, aki hozzájárult az előadáshoz. Az összes színész nagyon büszke lehet magára, mivel igazán hitelesen alakította karakterét. Máris várom, hogy jövőre megnézhessem az új darabotokat.