Ki ne ismerné F. Scott Fitzgerald lassan 100 éves művét, A nagy Gatsbyt legalább hallomásból? Valószínűleg kevés ilyen ember van, hiszen az eredetileg könyvként megjelent dráma 1925-ben, majd 2013-ban is megfilmesítésre került, utóbbi jogait ráadásul az amerikai Netflix és az HBO GO is birtokolja, sikerességét tehát nem kell magyarázni. Emellett a Vígszínház 2019-ben színpadra vitte, ami két dolgot jelent: A nagy Gatsby egy még ma is releváns, nagy tömegeket megmozgató történet, és (ezzel összefüggésben) rettentően nagy fába vágja a fejszéjét az, aki hozzányúl ehhez a műhöz, hiszen egy mindenki által ismert, 100 éve népszerű, sok aspektusból előadott drámáról van szó. Ennek ellenére „egy toldys megoldja”, szól a szállóigénk, a 10. b pedig bebizonyította, hogy igazi toldysok!
A történet legelején a főszereplő, Nick Carraway (Melke Gergő) és pszichológusa beszélgetésébe csöppen bele a közönség, és hamar kiderül, hogy egy tragikus eseményt idéznek fel éppen, nevezetesen Nick legjobb barátjának, Jay Gatsbynek (Békési Csongor) az elvesztését. Ám nincs idő sokáig lamentálni a kemény felütésen, hiszen egy jelenetváltással visszaugrunk az időben, elindul elölről a történet, és szépen lassan, percről percre minden kérdésre választ kapnak a nézők, minden építőkocka a helyére kerül a drámában. Ahogy kibontakozik a cselekmény, úgy lép elő egyre több szereplő, az előadás végén szám szerint 22 jelmezbe öltözött diákot lehetett megtapsolni, ami az osztály 2/3-a. A rendezőkkel, szövegkönyvírókkal, súgókkal, díszlettervezőkkel és technikusokkal együtt pedig elmondható, hogy gyakorlatilag az egész 10. b kivette a részét a sikerből: nagyszerű arány!
Az előadás első felében kiderül, miként ismerkedett össze Carraway és Gatsby, a szünet után pedig felpörögnek az események: szerelem, megcsalás, öröm, halálok, gyász, lehangoltság. Ezeket mind sikerült belesűríteni 70-75 percbe, ami (bátran merem állítani) még a profi színházaktól is szép teljesítmény lenne. Éppen ezért jár mindenekelőtt hatalmas elismerés az osztálynak (és mindenekelőtt a két rendezőnek, Szoboszlai Virágnak és Elek Rozinak), hogy első darabként nem egy megúszósat választottak, hanem beleálltak a feladatba, és egy nagyon élvezhető, színvonalas színdarabot tettek le elénk, nézők elé.
Bár mindenkit ki lehetne emelni, a két főszereplőt mégis külön dicséret illeti, ugyanis nemcsak megtanulták a sokszor hosszú perceken át tartó monológokat és párbeszédeket, hanem életet, érzelmet és remek színészi játékot vittek bele, ezzel pedig végig lekötötték a közönség figyelmét. Végig mindenki a színpadot pásztázta, csak a szünet utáni 3 percben fordult hátra egy emberként a nézőtéren ülő összes diák és tanár, hiszen felcsendült a Young and Beautiful. Ebben önmagában még semmi meglepő nincs, hiszen a dráma egyik zenei betéte ez a Lana Del Rey-dal, azonban nem egy hangfelvételt, hanem élő zongora- és énekszót hallhattunk Jabbar Rokaiától és Setényi Ábristól. A kristálytiszta audioélmény Gatsby és Daisy (Mogyorósi Kinga) táncával közben vált hidegrázóssá, nem véletlenül kaptak vastapsot rögtön a jelenet után.
Ha már jelenetváltás, nagyon tetszett, hogy a rendezők a „kevesebb=több”-elv szerint jártak el a díszletek terén: sokszor csupán egy-egy asztal, szék és pohár volt a színpadon, jelentváltáskor pedig ezen tárgyak mozgatásával alakítottak ki új tereket, helyszíneket. A jelmezek is teljesen korhűek voltak, annyi észrevétellel, hogy cipő kerülhetett volna a szereplők lábára, mert bár zokniban tényleg hangtalanul lehet járkálni, a helyszínek nem egyszer kültériek voltak, ahol pedig életszerűtlen nem lábbeliben lenni. Ám ezen az apró megjegyzésen kívül nehéz lenne bármilyen egyéb negatív kritikát megfogalmazni, ami egy első előadásnál (tavaly a járványhelyzet miatt ugyanis elmaradt a Színjátszó Fesztivál) hatalmas szó!
Zárásként szeretnék még egyszer gratulálni az egész 10. b osztálynak és egyben megköszönni nekik azt az abszolút nagyszínházi élményt, amit kaptunk tőlük! Mi, nézők kíváncsian várjuk, hogy jövőre milyen előadással rukkolnak elő ők (és az összes többi osztály). Jó pihenést kívánok mindenkinek, érződött, hogy sok koránkelés, túlórázás és egyéni gyakorlás előzte meg a produkciót, amit most aztán remélhetőleg kamatostul ki tudnak pihenni az érintettek!